Pedro Almodóvar utolsó filmje, A törött ölelés, amely a múlt hétvégén jelent meg hazánkban, sok kritikát váltott ki a már látott nézők körében, köztük jómagam is.
A törött ölelés szerelemről, szenvedélyről és féltékenységről szóló történetet tár elénk, ahol Almodóvar „varázslata”, amely annyi hírnevet szerzett, sehol sem jelenik meg. Ily módon egy lapos film előtt találjuk magunkat, amely időnként elnehezedik, és a kísérletező néző idő előtt felfedezi azokat a titkokat, amelyeket egyes szereplők rejtegetnek.
És ha már a szereplőkről beszélünk, ez az egyik legrosszabb szereposztás Almodóvar filmográfiájában, ahol csak Lluís Homart mentik meg, mert a többieket, különösen a legfiatalabbat, nem mentik meg az elégetéstől.
A legrosszabb elkövető a fiatal színész Tamar novas, aki Blanca Portillo fiát alakítja, aki 2004-ben nyerte meg a Goya for Newcomer Actor-t. Tenger belsejében, hiszen több jelenetét sem fogadná el egy videó- és vágószakos hallgató.
Egy másik színész, aki szintén nem tündököl túl sokat, és még inkább a filmben szenvedő alakításában, a fiatal színész, Rubén Ochandiano.
Penelope Cruz meggyötört nő szerepét tölti be, és megtölti a képernyőt a fotogénjével, de tessék, neki sincs több bemutatnivalója.
Összefoglalva, A törött ölelés, szórakoztató film, de a Volver sikere után több is várható.